Ilyenkor télen, mi kerékpárosok leeresztünk. Mert hát a konditerem, ahol kardiogépek vannak, drága, meg idő is kellene hozzá, a saját görgőm elromlott, odakkint meg csak hull a hó. Persze Micimackó biztos örülne neki, én viszont nap mint nap csak bosszankadva lesem az időjárásjelentést, és még mindig, csak mindig esik a hó.
Van már az idén kemény 70 edzéskilométerem, meg mentem már volna továbbiakat is gyűjteni, de még mindig csak havazik, a hőmérséklet meg nem emelkedik. Én meg csak bosszankodom itt bent, éppen kifelé kecmeregve egy vírusból.
Szóval várom, hogy emelkedjen a hőmérséklet, olvadjon a hó, és mehessek tekerni. Bár párszor már megfordult a fejemben, hogy csak ki kellene merészkedni, de semmi kedvem jó nagyot bukni a jeges úton. Elég volt, amikor tavaly egy Skoda Super B-vel ütöttek el. Mert ha bukás, akkor ne legyen kispályás. Ja, és az májusban volt, akkor nem volt hó. Most még az autósok is felkészületlenek a bringások megjelenésére.
Szóval várok, és várok, és várok. Gondolom, van ezzel még így jó néhány sporttársam. A bringa már felnyergelve várja az edzéseket.
Jöhetne már a felmelegedés.
